A növények szeretetét otthonról hozom. Anyukám, amióta az eszemet tudom, zölddé varázsolta az otthonunkat. Számtalan szobanövény díszítette a nappalit, a folyosót, és a gyerekszobákat is. Gyűjtötte a különleges fajtákat, érdekelte minden, ami a témával kapcsolatos. Örömét lelte benne, és ezt megmutatta nekünk is, részesei voltunk a viráglocsolásnak, a tavaszi átültetésnek. Jobban belegondolva, az anyukám számára a növények tartásának a mögöttes tartalma a gondoskodás. Annak a sikerélménye, hogy az ő gondoskodása nyomán egy élőlény új hajtást vagy virágot hoz, hogy fejlődik. Ezt a sikerélményt mindig megosztotta velünk. Ebben a légkörben nőttem fel, ettől vált otthonná a házunk. Most már a saját otthonunk is úgy teljes, ha élnek velünk növények, ha virág van az étkező asztalon. Nekem ez fontos.

Azért írok szívesen erről a témáról, mert azt gondolom, hogy nem mindenkinek volt olyan anyukája, mint nekem, akivel átélhette ezt a sikerélményt, hogy képes életben tartani egy növényt, sőt akár virágzásra is tudja bírni. Ha akár csak egy valakinek lehetek az, aki megmutatja annak a varázsát (a gyerekeimen kívül), hogy hogyan hálálják meg a növények a gondoskodást, akkor már boldog vagyok.